Világ

"2012 tavaszán ismét virágzik a ZÖLD FÖLD Filmklub. A környezetvédő filmklub vezetője Buslig Eszter és Tajta Krisztina, az esemény a DocuArt és az ELTE Humánökológiai Tanszék közös rendezvénye."

Kéthetente csütörtökönként 19 órától a DocuArtban. Elvileg ez a Ráday utca 18-ban van, gyakorlatilag az Erkel utcából nyílik a bejárat egy udvaron keresztül.

A filmklub programja itt megtekinthető. Én már voltam, és jó :-)

Belépődíj: 600 Ft
Kedvezményes: 450 Ft
Bérlet: 3.600 / 2.700 Ft

Ha csak Dennis Meadows előadása érdekel, akkor kattints ide. Egyébként utána még felszólalt Jorgen Randers a Növekedés határai társszerzője és Lester Brown a Plan B című könyv szerzője is.

Ma 40 éve jelent meg először a Növekedés Határai című könyv.

Az 1972-ben kiadott tudományos munka 12 forgatókönyvet mutatott be a világgazdaság lehetséges dinamikájára. Az emberiség döntésén múlott, hogy melyik utat választja. A lehetőségek közül 3-4 egész élhető volt, egyensúlyi állapot, stabil népesség, jó életszínvonal. A többi forgatókönyv túllövést és összeomlást ábrázolt a túlzott növekedés és a véges erőforrások kimerülése következtében.

A mai napon a könyv megjelenését ünnepelték sokfelé a világon. Dennis Meadows a Római Klub és a Smithsonian Institute rendezésében egy előadást tarott, amelynek ez volt a címe: It's too late for sustainable development.

Mit jelent ez?

Azt jelenti, hogy amennyiben a rendszerdinamikai elemzés helyes, (márpedig jó okunk van ezt gondolni) akkor az már lehetetlen, hogy az egész világ fenntartható életmódra álljon át komolyabb megrázkódtatás nélkül.
A globális gazdsági-ökológiai rendszer nagy és lomhán viselkedik, de az elkövetkezendő évtizedekben olyan problémák várhatóak, amelyek elkerülése lényegében lehetetlen. Ez a folyamat nem azért biztos, mert nem hiszünk abban, hogy az emberiség összeszedi magát, és megteszi a szükséges lépéseket, hanem azért, mert az eddig megtett lépéseinknek ez a következménye.

Ettől még nem kell feladni persze. A világátlagok letörése még így is elég mozgásteret hagy nekünk a saját országunk élővilágának úgy-ahogy megőrzésére. Van miért küzdenünk itthon és a világon, de ma már a fenntarthatóság mellett egyre inkább nagyobb jelentőséget kap az emberi és ökológiai rendszerek rugalmas ellenállóképessége, amelyet idegen szóval rezilienciának nevezünk.

Dennis Meadows előadásának ez volt az egyik fő üzenete: az összeomlást már nem kerülhetjük el, de azt még eldönthetjük, hogy mit kezdünk vele, ha ideér.

Az ökológiai válsággal való szembenézésünk egyik legnagyobb gátja a szövevényes világgazdaság mérete. A méretgazdaságosság, a logisztikai és pénzügyi hálózat sűrűsége egy növekszik, elősegítve ezzel a költséghatékonyságot és a méretgazdaságosságot. Évtizedek óta a növekedésre törekszünk, és komoly eredményeket tudhatunk magunkénak ezen a téren.

Ez a szövedék egyben végtelenül sebezhetővé is tesz minket. Mondok két egyszerű példát:
1) 2008-ban egy amerikai bank bedőlésével kezdődött az a válság, amiből azóta se keveredtünk ki. Vajon mióta függ az európai pénzügyi rendszer ennyire az USA-tól? Semmilyen hatással nem lehetünk rá, mégis olyan nagy a függésünk tőlük, hogy az életveszélyes.
2) A másik talán kevésbé ismert. Thaiföldön árvíz van, ezért a merevlemezek ára az egész Földön megemelkedett, szinte a duplájára. Ez nem tűnik olyan drámainak, végső soron nem is az, majd megoldják, és visszamennek az árak. Mégis arra figyelmeztet, hogy ha a globális technológiai ipar valamelyik sebezhetőbb pontját találja el egy természeti katasztrófa, akkor ez alól sincs kivétel. A heves árvizek pedig egyre gyakoribbak lesznek a klímaváltozás hatására.

A világ gazdasági szereplői olyannyira specializálódtak, amennyire csak lehet, hogy ezzel a teljes hálózatban a legnagyobb hatékonyságot tudják elérni. Ez sikerült is, csak nem számoltak azzal, hogy mit fognak tenni egy komolyabb probléma esetén. A nagyobb problémák azonban eljöttek, és még továbbiakat várhatunk, mind gazdasági, mind társadalmi, mind ökológiai eredetűeket.

A rendszer azonban nem csak nem rendezkedett be az ilyen problémák kezelésére, hanem éppen ellenkezőleg: az államadósságok mai szintje mindennél jobb mutatója annak a szilárd hitnek, hogy komolyabb törés a gazdasági növekedésben nem is lehetséges.

A Föld lakossága nemrég átlépte a 7 milliárd főt.

Az első emberi civilizáció Krisztus előtt csaknem 10.000 évvel jelent meg a "termékeny félhold" néven ismert területen - valahogy így tanultam általános iskolában. Azután eltelt rengeteg idő, és az emberiség létszáma lassan szaporodni kezdett. Krisztus után 1800 környékén léptük át az egymilliárd főt. 127 évvel később a kétmilliárdot, 33 évvel később a hárommilliárdot, 14 évre rá a négymilliárdot, 13 évvel később az ötmilliárdot, 12 évvel később a hatmilliárdot, végül ismét 12 év alatt elértük a hétmilliárdot idén ősszel.

Ez a tempó, az exponenciális növekedés önmagában megérne egy elemzést... A Föld túlnépesedett. A természeti erőforrások nem képesek kielégíteni 9 milliárd ember igényeit, de még 7 milliárdét sem igazán. De mit jelent az hogy "túl" és mit jelent az hogy "igényeit"?

Mennyi lenne az a népesség, amit még el tudna tartani a Föld, és mi az az életszínvonal, amit garantálhatunk a bolygó lakóinak?

A két kérdésre nem lehet külön-külön válaszolni. A természeti erőforrások évről évre új élelmiszert termelnek, új nyersanyagokat hoznak létre, és elnyelnek valamennyi szennyeződést. Ezt a kapacitást kell szétosztanunk az emberiség között, mint egy nagy tortát. Egy tortát azonban fel lehet vágni sok vékony szeletre és kevés vastag szeletre is, csak a torta méretén nem tudunk változtatni, ha már ott van az asztalon. (Van persze egy harmadik lehetőség is: nem muszáj egyenlő részekre vágni a tortát...)

A Föld által eltartható népesség tehát alapvetően a fogyasztási színvonaltól függ. Ha az emberek számának és fogyasztásának szorzata meghaladja a Föld éves produkcióját, akkor előbb-utóbb elfogynak az erőforrások, azaz évről-évre kisebb lesz az a torta amit felvághatunk.

A népesség eloszlása elég egyenlőtlen... Hol van a túlnépesedés?

Legtöbbször Kínát és Indiát szokták emlegetni, azt a két országot, ahol már ma is egymilliárd felett van a lakosok száma. A műveltebbek az afrikai országokra figyelnek már, ahol még most is hihetetlen sebességgel növekszik a népesség szemben Ázsiával, ahol már lassul ez a tendencia. A hátralévő kétmilliárd ember egyre inkább az afrikai államokban fog megszületni.

Ez a térkép úgy torzítja el az országok méretét, hogy a területük arányos legyen a népsűrűséggel. Jól látható, hogy a világ legnépesebb országai Ázsiában vannak, és hogy Afrika is jelentős népességgel bír.