túllövés

Többször hivatkoztuk Donella Meadows és szerzőtársai könyvét, A növekedés határait. Ez a korszakalkotó könyv 1972-ben a világ nagy anyagforgalmi rendszereit vizsgálta egy World3 nevű számítógépes modell segítségével.

A modellben szerepet kapott a Föld népessége, az egy főre jutó fogyasztás, szennyezés, erőforráshasználat, a technológiák és még jónéhány tényező. A számítógép nem tesz mást, mint ezeknek az összefüggéseit, a köztük kimutatható visszacsatolásokat modellezi.
Például: a népesség növekedésével növekszik az élelmiszerfogyasztás és az ipari termelés is. Ezek miatt növekszik a szennyezés, ami csökkenti a talajok termelékenységét, ami viszont csökkenti az élelmiszertermő képességet, stb. Ennél persze kifinomultabb az egész.

A World3 modell készítésekor 4 fő gondolat határozta meg a munkát:

1. Az egyes folyamatok, anyagáramlatok között pozitív és negatív visszacsatolási hurkok írják le a kapcsolatokat. Egy rendszer akkor stabil, ha ezek egyensúlyban vannak egymással.
2. A rendszer működéséhez erőforrásokat használ fel. Ezek közül egyesek nem újulnak meg, mások bizonyos sebességgel képesek erre, az a sebesség azonban nem nagyon befolyásolható.
3. Az egyes események hatásai időnként jelentős késleltetéssel jelentkeznek. Például a várható élettartamra, vagy a születések számára vonatkozó hatások fél-egy emberöltő alatt kezdenek el láthatóvá válni.
4. A negyedik alapvető gondolat pedig az, hogy az egész globális társadalmi-gazdasági rendszert egy egységes, rész-rendszerekből felépülő rendszernek tekinti, amelyben semmi sem független a másiktól, minden hatás a teljes rendszerben szétterjed, és érvényesül valamilyen mértékben.

Van két gondunk:

1. A GDP 80%-át meghaladó államadósság
2. Az ökológiai tőke 80%-át meghaladó ökológiai adósság

Az első a magyar gazdaság által éves szinten megtermelt javak összességének jóval több, mint a felét kitevő adósság pénzben, a másik a rendelkezésünkre álló 93.000 négyzetkilóméter terület éves biológiai produkcióját (egy évben létrejövő fű, fa, búza, hal stb.) jóval meghaladó használat, és a tőke ebből eredő folyamatos degradációja.

Az elsővel az a baj, hogy súlyos pénzügyi függőséget jelent. A költségvetést egyre jobban megterheli az adósságtörlesztés, de muszáj lesz kimászni valahogy belőle, különben a görögök sorsára jutunk, hiszen a hitelezőink nem fognak engedni egy centet sem, ez nyilvánvaló.

A másodikkal az a baj, hogy nem követeli a törlesztést, ezért ebből finanszírozzuk az előbbit. Nem követeli, csak tönkremegy, mint egy naív bankigazgató. A természetnek alapvetően nem is kell törleszteni, elég lenne békénhagyni, sokkal jobb rátákkal és sokkal stabilabb hozammal kamatozik, de csak, ha hagyják.

A pénzügyi adósság törlesztésére a legjobb mód a gazdasági növekedés. Ha növekszik a gazdaság, növekszenek a költségvetés bevételei is, így ki tudjuk fizetni az adósságunkat anélkül, hogy az életszínvonalunkból lejjebb kellene adnunk. Ezen belül is az exportra termelt javak a legjobbak, hiszen ezek más országokban megtermelt pénzt áramoltatnak a mi rendszerünkbe, jelentősen fokozva ezzel a növekedésünket, és persze ellensúlyozva azt, hogy mi is rengeteget importálunk. Ezen a téren az lenne a legjobb, ha a kis és közepes vállalkozások adnák az export minél nagyobb részét, de jót tenne néhány magyar multinacionális vállalat is, aki talicskában hozná haza a pénzt, bár a társadalmi egyenlőségnek ez nem szokott kedvezni, a GDP-nek igen, és itt most nagyjából ez a lényeg. Ezt már csak azzal lehetne fokozni, ha az említett cégek magyar erőforrásból hoznák létre azokat a termékeket, amivel ezt az exportot megtermelik, hiszen így nem kell külföldre áramoltatni a pénzünket, és még jobban növekszik a GDP.