hulladék

Ahogyan a nagyok csinálják
Az Unió 2008 novemberében fogadta el a hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelvet, ami előírja a tagállamoknak, hogy a hulladékgazdálkodással kapcsolatos szabályozásukat úgy módosítsák, hogy az az irányelvben foglaltaknak megfeleljen. Az irányelv azonban 2006-os elődjéhez képest nem tartalmaz kitörő újdonságokat; inkább alapelveket rögzít, fogalmakat tisztáz. Lényeges újítása, hogy kötelező egy rangsort betartani a hulladék kezelési módszerek között, ami eddig csak tájékoztató jellegű volt. Az ún. hulladékhierarchia legmegfelelőbb kezelési módszernek némi képzavarral a hulladékkeletkezés megelőzését tekinti, leginkább kerülendőnek pedig a lerakást.
Az irányelv kicsit nagyobb hangsúlyt fektet a megelőzésre, és alapelvvé emeli a hulladékos körökben méltán híres „gyártói felelősséget”. Ez egy olyan eddig soha nem látott világújdonság, ami leplezetlenül arra akarja kényszeríteni a gyártókat, hogy vállaljanak felelősséget a termékeik emberre és környezetre gyakorolt hatásaiért, akár a termék hulladékká válása után is! A merész ötlet célja, hogy elsősorban adókkal, díjakkal és büntetésekkel abba az irányba terelje a vállalatokat, hogy azok inkább invesztálják ezt a pénzt környezetbarát, tartós és könnyen újrahasznosítható termékek fejlesztésébe. Nem mintha az a felelősség 50 évvel ezelőttig nem lett volna magától értetődő, hogy nem mérgezem meg rákkeltő játékkal a szomszéd iskolába járó gyerekeket, és persze azt sem akarom, hogy az általam gyártott széknek a harmadik ráülésnél kitörjön a lába, mert még a végén elterjedne a híre és senki nem vásárolna tőlem. Szóval a jogászok már megint feltalálták a spanyolviaszt. Sebaj, csinálják.

Általános vélekedés, hogy Magyarország elmaradott kelet-európai országként, mint jó pár dologban, a környezetvédelemben is példát vehetne a nyugati országoktól. Ez talán igaz is néhány területen, de nem a hulladékgazdálkodásban.
„1995-ben egy európai állampolgár 460 kg hulladékot termelt átlagban. Ez a mennyiség 2004-re 520 kg-ra nőtt és a számítások szerint 2020-ra tovább emelkedik 680 kg-ra, ami majdnem 50%-os emelkedést jelent 25 éven belül” áll az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2008-as jelentésében. Szomorú, hogy az átlag felső határát pont a magukat környezettudatosnak tartó nyugati államok képviselik. Így Ausztria 2008-ban 601 kg/fő hulladékot produkált, míg Dánia 802 kg-ot, Finnország 522 kg-ot, Franciaország 543 kg-ot, Írország 733 kg-ot, Luxemburg 694 kg-ot teljesített. Míg az un. keleti blokk jóval az átlag alatt teljesített (Bulgária 467 kg/fő, Magyarország 453 kg/fő, Lengyelország 320 kg/fő, Románia 382 kg/fő, Szlovákia 332 kg/fő).
A nyugati államok legkevésbé sem példaértékű hulladékpolitikáját igazolják az EUROSTAT adatai is, amik szerint Magyarországon 2004-től 2008-ig a hulladékmennyisége 17%-al csökkent, míg több nyugat-európai országban nőtt (Németországban 3%-al, Olaszországban 22%-al, Ausztriában 6%-al, Finnországban 15%-al… stb.)