helyi közösség

A fenntartható közösségek és a tájbarát mezőgazdaság érdekében 2011. szeptember 17-én elfogadott pannonhalmi nyilatkozat egyik sarkalatos kérdésköre a helyi piac és annak jelentősége. A helyi piac a globális gazdasági hálózatok uralma alól felszabadító élelmiszer-önrendelkezés és a közösségi tudat helyreállításának és megerősítésének gyökereként értelmezhető, így központi magja a fenntartható fejlődésnek.

A helyi piac létrehozása során számos akadályba ütközik. Gyakorta sem megfelelő számú termelő, sem elegendő mennyiségű termék nem áll rendelkezésre egy piac megalakításához. A szabályozó jogi rendszer átláthatatlan, életidegen és sok helyütt harmonizáció híján ellentmondásos is - ez alapjaiban nehezíti meg a piac létrejöttét. A higiéniai elvárások abszurdak, a helyi termékek többnyire fű alatt cserélnek gazdát, a nagybani piacról érkező áruk kizárása problematikus, az élelmiszerek általános forgalmi adója végett a kistermelői és őstermelői termékek versenyképtelenek a világpiaci árukkal szemben.

A pannonhalmi tanácskozás résztvevői gyakorlati útmutatóval szolgáltak a helyi piac létrehozásának elősegítésére, a következő néhány sorban pontokba szedve összefoglalom a pannonhalmi nyilatkozat helyi piac kérdéskörével kapcsolatos alapvető tennivalóinak listáját. (A kiemelések önkényesek, a teljes és részletes javaslatok az eredeti dokumentumban olvashatóak.)

A helytelen és elégtelen politikai definíció szerint a fenntartható fejlődés “a fejlődés olyan formája, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációit saját szükségleteik kielégítésének lehetőségétől” (emígy szól az ENSZ által létrehozott Brundtland Bizottság Közös jövőnk (1987) című jelentése). Ez a meghatározás figyelmen kívül hagyja, hogy a jövő generációjának szükségletei megjósolhatatlanok, ezért a jelen és a jövő generációinak szükségleteit összehasonlítani hamis illúziókból épülő üres fecsegés.

Le kell szögeznem, hogy ami napjainkban zajlik – a korlátlan növekedés eszméjébe vetett hit zászlaja alatt zajló nemtelen cselekedetek, a természeti források lelketlen pusztítása a “jólét” nevében, a technológiai innovációk általi “haladás”, a természeti környezet felett érzett arrogáns felsőbbrendűség - nem tartható fenn és nem fejlődés. Ezen az úton, ebben az irányba tovább haladva végül kietlen és lakhatatlan bolygót hagyunk örökül a jövő generációinak.