alkotmány

szerző: id. Zlinszky János, római-jogász professzor, volt alkotmánybíró, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi karának első dékánja, az Osztrák Tudományos Akadémia tagja

Alkotmányunk történelmi gyökerei

Az új Alkotmány megszövegezését sürgető hangok között szerepel azok óhaja is, akik abban egyrészt hosszú, történelmi értékű, alkotmányos fejlődésünk elismerését kívánják olvasni, másrészt történelmi megfogalmazásának terminológiáját is szívesen viszont látnák. Nem kevesen vannak, akik egyenesen a jogállami lét előfeltételének tekintik, hogy a mai jogunk folytonossági kapcsolatba kerüljön elhagyott, akár el is feledett, vagy már csak kevesekben tudatos nemzeti szabadságunkkal. Úgy érvelnek, hogy a nem jogszerű, nem legitim, akár nem is legális jogrendi változások nem léteznek jogilag, azokra tehát nem lehet újabb legitim rendet sem alapítani. Elölről, az utolsó legitimnek tekinthető rétegig visszabontva a rendszert, onnét kell újraépíteni a máig érvénytelen folyamat valódi jogiságát, hogy jogállamot nyerhessünk.

Akik ilyen kívánságokat hangoztatnak, maguk sem teljesen egyet értők. Egy részük egyszerűn a „quod initio vitiosum est, non potest tractu temporis convalescere” római elve alapján vallják, hogy puszta időmúlás nem teszi jogossá, jogalappal rendelkezővé a jogellenesen, erőszakkal, kényszerrel bekövetkezett társadalmi változásokat. Így, ha valamely nemzeti jogrend fejlődését jogellenes, idegen hatalmi beavatkozás, erőszak, szakította meg, vagy vitte a jogszerűtől eltérő útra, az ilyen beavatkozás eredményét hatástalanítani, a jogrend belső életének folytonosságát helyre állítani szükséges ahhoz, hogy az azonosságot meg lehessen állapítani.
Mások vallják, hogy a magyar nemzet alkotmányosságának helyreállítása csak a nemzet által századokkal korábban megfogalmazott, elfogadott, és azóta vallott szentkorona-tan alapján lehetséges. Ennek tartalmáról a felfogások ugyancsak nem egyeznek mindenben, természetfeletti létrendbe tartozó kategóriák és érték-létrendi kategóriák keverednek politikai – közjogi szimbolikával, tartalom formalizmussal, amikor a kívánalmak megfogalmazódnak.
Jogunk történetének érzelmileg is elkötelezett művelője, a római jog általános európai kultúrértéke valóságának ismerője és elismerője, mint e sorok megfogalmazója is, nem tagadhatja meg önmagát. Bizonyos rokonszenvvel tekint azokra, akik a vázolt követelményekkel előállnak, és reméli, hogy legalább annyit sikerül követelményeikből megmenteni, megvalósítani és az új jogállam rendjébe átoltani, amennyi reálisan lehetséges, és az új rendnek nem belső ellentmondásait fogja fokozni, hanem összetartó elemeit szaporítani.

Bár személyesen sajnos sohasem találkozhattunk, végre van lehetőségem írni Neked a jövőből. Meg szeretném köszönni egy kitűnő döntésedet.

Munkatársaimmal együtt sokat kutattuk az elmúlt évtizedek belpolitikáját. Minket is meglepett, amikor
rájöttünk, hogy egy hirtelen fölismerésed 2011-ben milyen hatalmas mértékben változtatta meg az ország sorsát.
Kutatásaink során eddig részben ismeretlen dokumentumok segítségével a következőket derítettük ki. Amikor
közelgett az új alkotmány elfogadása, még úgy állt, hogy hiába mőködött addig remekül, és szolgált mintául
szerte a világban, megszüntetitek a jövő nemzedékek ombudsmanjának intézményét. Pontosabban helyettes
ombudsmanná fokozzátok le, béna kacsává változtatva ezáltal. Pár nappal a végszavazás előtt azonban egy
hirtelen fölismeréstől vezérelve megváltoztattad a véleményed. Sikerült meggyőznöd párttársaidat is arról, hogy a jövő nemzedékek ombudsmanját meg kell őrizni. Sőt mi több, kormányod az elkövetkezı években jelentősen meg is erősítette ezt az intézményt: szélesebb hatáskört és a korábbinál lényegesen több munkatársat kapott.

Szerda este napvilágra került készülő alkotmányunk első tervezete. A mi szempontunkból most nem érdekesek a patetikus bevezető sorok, vagy a választási törvény lehetséges módosítása, ilyen átfogó elemzésre talán a későbbiekben tudunk sort keríteni. Most csak az Ombudsmanok várhatóan átalakuló rendszeréről írnék néhány sort.

Magyarországon a zöld mozgalom páratlan sikere volt, hogy hosszú küzdelemmel kiharcolta a Jövő Nemzedékek jogainak elismerését, a rájuk vonatkozó felelősségünk vállalását. Ennek a felelősségvállalásnak a jegyében jött létre a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosának tisztsége. A tisztségre első ízben 2008. májusában Fülöp Sándort választotta meg az országgyűlés.
A hivatal még három éve se működik, nem ismerik sokan, hiszen a környezetvédelem itthon nem tartozik a legkedveltebb politikai témák közé, de néhány jelentős ügyben fontos szerepet játszott az első ombudsman, ilyen volt a vízközművek privatizálásának megakadályozása, a szinte évenkénti GMO elleni küzdelem, a génbankok védelme, a szerencsi szalmaerőmű építésének megakadályozása, a dunakeszi tőzegláp megvédése és még számos hasonló úgy, amelyek mellett komoly tudományos munka is zajlik az irodában széles nemzetközi kapcsolatrendszerrel.