technológia

Íme itt egy rövid lista a fentebb feltett kérdésre adható válaszokkal és arra adható reakciókkal.

1. A zöldek a mindennapi életet oly elbűvölően átható fenséges fogyasztás ellenségei, mely fogyasztás garantálja a jólét megteremtésének lehetőségét, illetőleg egyenes úton kalauzolja az emberiséget az egyetemes boldogsághoz.

Ezen a ponton merül fel a jólét kérdése, vessünk egy közelebbi pillantást arra nézvést, hogy mit is jelent valójában. Ernst Friedrich Schumacher, elismert közgazdász nyomdokában elindulva vessük össze a buddhista közgazdaságtant a modern közgazdaságtannal. A modern közgazdaságtan számára a jólét mértékének egyedüli meghatározója az éves fogyasztás mennyisége, tehát levonható azon egyszerű következtetés, mely szerint, aki többet fogyaszt azt nagyobb jólét, aki kevesebbet fogyaszt, azt kisebb jólét övezi. Ehhez képest a buddhista közgazdaságtan a fogyasztást csupán a jólét egyik eszközének tekinti, amelynek célja a minél kevesebb fogyasztás által elérhető legnagyobb jólét véghezvitele, azaz a jólét, mint cél elérése a lehető legkevesebb fogyasztás, mint eszköz felhasználásával. A modern közgazdaságtanban az eszközből cél lesz, maga a fogyasztás válik céllá, melynek eszköze a termelés. Könnyen belátható, hogy nem evidencia, hogy mit értünk jólét alatt. A jólét kérdésére adott reflexió valamiféle szemléletmódot igényel, tehát szükségessé tesz egyfajta önértékelési kritériumot, csakhogy sokkalta egyszerűbb, ha eleve adott társadalmi mintákat veszünk át, mintha önmagunk alakítjuk ki saját szemléletmódunk. Így nem meglepő, hogy a hétköznapi európai polgár fejében kialakult jólét képe inkább a modern közgazdaságtan által táplált fogyasztás központú szemfényvesztés. Valóban a természeti környezet pusztulása a jólét ára? Úgy vélem nem, hiszen ott is leledzik boldogság, ahol nem pazaroljuk két kézzel az erőforrásokat.

2. A zöldek technofóbok, azaz félnek a technológiától, annak minden csodálatos innovációjától.

Fel kell ismernünk, hogy a technológia eszközeinek közreműködésével térben és időben egyaránt messzebbre hatunk, mint ameddig a tudományos megértésünk elér. A technológia innovációinak hatásai maradandóbbak és összetettebbek annál, mint amelyet előrejelezni, végig gondolni tudnánk. Felmerül a kérdés, hogy miért nem int óvatosságra a modern technológia innovációi által okozott következmények megjósolhatatlan volta?

3. Fejlődés ellenesek, ha tehetnék vissza kormányoznának minket a középkorba.

Napjaink uralkodó eszméje a korlátlan fejlődés ideája, melynek alapja az erőforrások felelőtlen pazarlásán alapuló gazdasági növekedés és annak fenntarthatósága, melyet a mindent megváltó technológia és az ezeket működésben tartó intézményrendszerek legitimálnak. A mindinkább áhított növekedés hajtóerejét a tudományos - technikai ismeretek folytonos gyarapodása biztosítja, csakhogy ez komoly áldozatokkal jár. Az áldozat pedig nem más, mint saját természeti környezetünk, melynek sorvadása egyenes útként vezet az önpusztuláshoz. A 20. század végi gazdasági válság alapjaiban ingatta meg a végtelen növekedésbe vetett feltétlen hitet, azonban ez a megingás úgy fest nem volt elegendő egy radikális változáshoz. Sokan napjainkban is szilárdan hisznek ezen eszme felsőbbrendűségében, amelyet a civilizáció végső beteljesüléseként értelmeznek. Azonban a növekedés eszméje csak egy szakasza - reméljük nem az utolsó szakasza - az emberi történelemnek.

Összességében a környezetvédelem olyan terület, amely nem illik bele a mai rendszer működésének logikájába. Sokáig késleltethető a reakció a természeti környezet feltételeire, de minél későbbi a válasz és a megoldás, annál erősebben csap az ostor vége az azt kezében tartó emberiségre.