reziliencia

Tegnap elindult a termelés a Mercedes új kecskeméti gyárában. Bruttó tízezer munkahely, fél százalékos GDP növekedés, autógyártó nagyhatalom, százhúszezer új autó évente. Úgy hallottam egy bennfentestől, hogy még az állásajánlatok kiírása előtt negyvenezer önéletrajzot kaptak, és az idetelepülő németek miatt nyitottak egy új német iskolát is, amit szintén megrohamoztak a magyarok.

Nagyon vártuk őket, most végre itt vannak, mindenki boldog. Nem csak az ott közvetlenül munkát kapó honfitársaink, hanem a környék szolgáltató szektora, és a beszállító kkv-k is nagy reményekkel néznek a dolog elébe.

Jól hangzik, de van itt azért egy-két probléma a zöldek megszokott és megrögzött autógyűlöletén túl is. Volt már ilyen öröm Komáromban is, amikor megnyitott a Nokia gyára hasonlóképpen több ezer munkahellyel: tíz évig tartott a dolog. Hasonlóképpen amikor Győrben építkezett az Audi, akkor is örültünk, még a zöldek se mertek nagyon panaszkodni a Natura 2000 terület lebetonozása miatt.

Minden város egy komplex rendszer és ilyen hatalmas multicég rendkívül erősen átalakítja a struktúráját, működését ennek a korábban spontán fejlődő hálózatnak. Innentől kezdve minden döntés aköré szerveződik, hogy hogyan lehetne valamilyen hasznot húzni a multi odaköltözéséből. A korábban szétszórtan tagolt rendszer egyetlen központ köré szerveződő függőségi rendszert alakít ki mérhetetlen gyorsasággal.
Győrben például nincs olyan család, aminek legalább egy tagja nem dolgozna az Audinál vagy annak egy beszállítójánál. Az egész város egy olyan tevékenységhez idomul, minden további beruházásával arra épít, hogy az illető multicég ott működik, nála dolgozni soha vissza nem térő lehetőség, a város felvirágzásának egyetlen kulcsa.