Még egyszer Miskolcziról

Egy korábbi bejegyzésben már szóltunk Miskolcziról, de azért pár dolgot még érdemes rögzíteni.

Bár kétségkívül egykori NASA-kutatóról van szó, fontos leszögezni, hogy Miskolczi egyelőre nem szállt be a tudományos vitába. Elvileg közhely, de nem árt többször megismételni, hogy tudományos eredménynek az számít, amit referált tudományos lapban közölnek. Ezeket a tanulmányokat csak úgy lehet érdemben kritizálni, ha tudományos módszertannal készült cikket publikálunk valamely referált szakmai folyóiratban. Így ugyanis véleményünk egy szigorú ellenőrzési mechanizmuson esik át, hiszen a közlésre beadott írást a folyóirat szerkesztősége kiadja több bírálónak, a szűkebb szakterület jó ismerőinek, akik elolvassák, kritikai megjegyzéseket fűznek hozzá, javítást vagy alaposabb érvelést javasolnak, adott esetben új adatokat kérnek be, és végül közlésre vagy elutasításra ajánlják a cikket. Más szóval ellenőrzik, hogy megfelelő tudományos módszertannal készült-e a kutatás, valamint hogy kellően alá van-e támasztva a mondanivaló, mindemellett pedig építő jellegű kritikákkal segítenek javítani a publikációt. Ez egy igen hosszú folyamat, sokszor több mint egy évet is igénybe vesz. Ha elfogadják a tanulmányt, akkor az első akadály átugorva, részei vagyunk a tudományos vitának, és innentől a kérdés az, hogy érkezik-e érdemi cáfolat, illetve hogy eredményünk kiállja-e az idő próbáját. Ha azonban nem sikerül a művelet, azaz ha nincs olyan komolyan vehető lap, mely lehozná világraszóló írásunkat, akkor az annak a szomorú jele, hogy vagy semmi újdonság nincs benne, vagy egyszerűen teljesen hibás, rossz.

Miskolczi alternatív üvegházhatás-elméletét még nem tudta egy referált tudományos lapban se publikálni. Olcsó magyarázat lenne erre, hogy a folyóiratok szerkesztőségei illetve a cikk bírálatára felkért tudósok féltik saját állásukat, kutatásaikat. Aki ezt állítja, az a klímaváltozást tagadók csoportjának legaljára kerül a legszánalmasabb hoax-os összeesküvés-elmélettel. Komoly ember ilyet persze nem mond. Természetszerűleg Miskolczi se állított ilyet soha, félreértés ne essék. Mindaddig tehát, amíg nézeteit nem publikálja, nem érdemes vele különösebben foglalkozni.

Mivel azonban ennek ellenére mégis vannak, akik emlegetik itthon és külföldön is, pár ismert klímatudós reagált Miskolczi felvetésére. Európa egyik legjelentősebb klímapolitikai think tankje, a European Climate Foundation felkérte a legutóbbi IPCC-jelentés egyik vezető szerzőjét (azaz a tudományos közösség által ismert és elismert kutatót), a holland Robert van Dorlandot, hogy válaszoljon Miskolczi nézeteire. Dorland szerzőtársával egy halandó ember számára nehezen érthető írásban és egy lebutított verzióban is közzétette cáfolatát, de reagált Roy Spencer is, aki szintén a NASA-nál dolgozott tudományos főmunkatársként, és klimatológiai kutatásaiért megkapta a NASA kiemelkedő tudományos teljesítményért járó díját (a NASA azért érdekes, mert a klímatudomány egyik Mekkája). További írások olvashatók itt.

Összességében tehát két dologra érdemes figyelni:

1. Miskolczi nem tudta publikálni eredményeit egyetlen egy tudományos folyóiratban se.
2. Nem referált lapban közzétett nézeteire több cáfolat is érkezett komoly tudósoktól, melyre Miskolczi mindezidáig semmit se reagált.

A világ persze úgy viselkedik, mintha nem lenne klímaváltozás. Jelenleg az IPCC legpesszimistább forgatókönyve szerint éljük életünket, megcélozva ezzel egy legalább 4-7°C-os globális átlagos melegedést, amit szerintem senki nem kívánna magának, gyermekeinek vagy unokáinak.

Ilyen erővel akár igaza is lehetne Miskolczinak. De hát nincs. Nem mintha ezzel felmentést kapnánk a dekarbonizálás alól…