A holnapi újság

Pereszlényi József anyagmozgató, CO 75-14 rendszámú Wartburg kocsijával megállt a sarki újságárusnál.
– Kérek egy Budapesti Híreket.
– Sajnos, elfogyott.
– Akkor egy tegnapi is jó lesz.
– Az is elfogyott. De véletlenül van már egy holnapim.
– Abban is közlik a moziműsort?
– Az mindennap benne van a lapban.
– Hát akkor adja ide azt a holnapit – mondta az anyagmozgató.
Visszaült a kocsijába. Föllapozta a moziműsort. Némi keresgélés után talált egy csehszlovák filmet – Egy szöszi szerelmei –, melyet dicsérni hallott. A Stáció utcai Kék Barlang moziban játszották, és fél hatkor kezdődött az előadás.
Éppen jókor. Még volt egy kis ideje. Továbblapozott a másnapi újságban. Szemébe ötlött egy napihír Pereszlényi József anyagmozgatóról, aki CO 75-14 rendszámú Wartburg személygépkocsijával a megengedettnél gyorsabban haladt a Stáció utcában, és nem messze a Kék Barlang mozitól belerohant egy szembejövő teherautóba. Az elővigyázatlan anyagmozgató szörnyethalt.
– Még ilyet! – mondta magában Pereszlényi.
Órájára nézett. Mindjárt fél hat. Zsebre vágta az újságot, elindult, és a megengedettnél gyorsabban haladva belerohant egy teherautóba a Stáció utcában, nem messze a Kék Barlang mozitól.
Szörnyethalt, zsebében a holnapi újsággal.

(Örkény István: Az autóvezető)

Egy olyan napon, amikor az emberek november közepén nyitott kabátban sétálgatnak a Duna parton a kellemes, húsz fokos napsütésben, a biodiverzitás évében, amikor a fajok kipusztulása újabb csúcsokat dönt meg, egy olyan korban, ahol a teremtés sokféleségének emlékét őrző múzeumokért évente harcolnia kell a Jövő Nemzedékek Ombudsmanjának, ahol a hatékonyság és a pénzügyi ésszerűség rég túllépett a józan paraszti ész határain, ideje megállnunk egy pillanatra.

Mi folyik itt?

A demokráciánk tökéletes bizalmatlanságra épül, a településeink nagy része haldoklik, az írástudatlanság emelkedik, a társadalmi különbségek növekszenek, az egyes szakmák egyre kevésbé vesznek tudomást a másikról. Egy tökéletesen öncélú világban élünk, ami senki boldogságát nem szolgálja, hiszen csak kevesek hatalomféltése és sokak keserűsége hajtja.

Egy Kuznets nevű próféta kétes jóslatai képezik talán az egyetlen politikai konszenzust Magyarországon és a világon: a gazdaságnak pedig növekednie kell, mert az hozza el a jólétet. A pénzügyi válság sem rendített meg senkit ebben a hitben, nemhogy az az egyébként mindennapos tapasztalat, hogy a GDP növelése semmi másra nem jó, mint arra, hogy egymással ellenkező célokat is meg tudjunk valósítani egyszerre.

A növekedés határai, a Föld erői végességének nyilvánvalósága senkit se hoznak lázba, ez is csak egynek látszik a huszonegyedik század ezoterikus ébredésének őrült eszméi közül. Hát persze hogy eljön a világvége! Szinte mindegy is, hogy földönkívüliek, a maya nép naptára vagy az MIT rendszerdinamikus professzora beszél róla, egyformán izgalmas és egyformán bulvárhír marad. Kultúránkat, közös gondolkodásmódunkat évek óta a padláson őrizzük, gondosan becsomagolva, hogyan is érthetnénk meg azt, ami közös gondolkodást, intelligens fellépést igényelne?

Hírek az összeomlásról, a konfliktusokról, nagy tervekről, egy szebb világról és a túlzott sebességtől falba csapódó autóról. Hölgyeim és uraim, elhoztuk önöknek a holnapi újságot!