CSD-19: tiszta víz került a pohárba?

The plenary reconvened at 8:25 am failing to agree to convene a resumed session in June. Due to lack of a quorum (checked upon request by a G-77 country), no decision could be taken and CSD 19 closed at 8:52 am without agreement on a final outcome.

Véget ért az ENSZ Fenntartható Fejlődési Tanácsának new yorki konferenciája.

Az 1992-es rioi konferencia óta zajlik egy végeláthatatlan meccs a globális dél és észak között, amelyben dél arra vágyik, hogy az északiak életszínvonalán élhessen, az északiak pedig szeretnék fenntartani gazdasági hatalmukat, életszínvonalukat, és a környezet állapotát, amennyiben ez már veszélyezteti az előbbieket.

Szó sincs arról, hogy valamiféle etikai vagy esztétikai megfontolásból akarna az EU most már valóban komoly globális környezetpolitikát. Életszínvonalunk, iparunk, szolgáltatásunk szorosan függ az ökoszisztéma állapotától, a klíma állapotától és mindazoktól a viszonyoktól, amiket mi a déli országokkal fenntartunk. Ha ezek eltűnnek, az komoly politikai válságot okozna az északi-nyugati államokban. Hamarosan társadalmi válság lépne fel: a fogyasztói társadalom nem békés és feltétel nélküli megadással fog elbukni - ezt nem is hiszi senki.

A déli államokat azonban ez nem érdekli. Amitől mi még csak félünk, az nekik nagyrészt a jelen valósága. Nem érdekli őket a bolygó szennyezése, hiszen nagyobb részt nem is ők tehetnek róla. Nem érdekli őket az élővilág pusztulása, egyrészt mert nekik még jelentős tartalékaik vannak, másrészt mert bár látják a problémák súlyát, vannak még nagyobb gondjaik: tömeges éhezés, lázadások, ivóvízhiány, polgárháborúk.

A déli államokat csak az érdekli, hogy a Rióban megígért támogatásokat megkapják, és csak akkor fognak zöld gazdasággal foglalkozni, ha ehhez megkapják a kellő technológiát és pénzt is.

Rió óta most először nem sikerült megegyezni még formálisan sem. Nincs egy ostoba semmitmondó szőnyegalásöprő nyilatkozat, mint volt Koppenhágában és még annyi más helyen. A déli államok elmondták hogy mit akarnak, az északiak pedig nemet mondtak rá.

Egy évünk van a Rió+20 konferenciáig. Addig kell megegyezni, már nincs visszaút. Végre egyszer tiszta a kérdés, és van egy kemény határidő. Ha nem egyeznek meg, most azt is csak felvállalva lehet megtenni.

Vajon vállalják-e az északi államok a felelősséget, és képesek lesznek-e egy év alatt megváltoztatni a megváltoztathatatlant, vagy onnan is egyet nem értésben fognak hazajönni, vállalva annak a kockázatát, hogy a déli államok az együttműködés látszatát is feladják, és más úton keresnek megoldást a világ igazságtalanságára?